Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A zene

 Szórakoztató-Zenei-Lexikon

 

A zene örömforrás. Élvezet játszani és hallgatni. Lehet rá táncolni, extázisba jönni, de kikapcsolódni, relaxálni is. Ugyanakkor szakma, művészet, ipar- és üzletág. Ős-idők óta együtt fejlődik, változik az emberiséggel (a rítustól a szórakozásig), és ki-sebb-nagyobb mértékben jelen van minden egyes ember életében (a fogantatás háttérzenéjétől, illetve a nászindulótól a gyászindulóig). A zene arra is hatással van, aki nem foglalkozik hivatásszerűen vele. (Egy focimérkőzést végigszurkolhat az is, aki nem tudja, mi a korner, és soha sem rúgott labdába.) Ez a zene (és a foci) vará-zsa. Ám, aki megismerkedik törvényszerűségeivel (szabályaival), esetleg játszani is tud, az nemcsak érteni, hanem élvezni is jobban fogja. Ez az igény a legtöbb zene-szeretőben megvan. Munkámmal ennek a lehetőségét szeretném biztosítani.

Szórakoztató-Zenei-Lexikon. A címből csak a lexikon szó egyértelmű. Az, hogy mi a szórakoztató, mi a zene és különösen a szórakoztató zene jelentése, értelmezése, csaknem egyénenként eltérő. Ha megpróbáljuk pontosítani, rögtön olyan fogalmakat használunk, amelyek tovább növelik a többértelműséget. Ilyen például a „komolyze-ne”, melynek ellentéte a komolytalan zene lenne, de ilyen nincs. Ha viszont a „köny-nyűzenével” kívánják szembeállítani, akkor miért nem nehézzene? Talán, mert így sincs értelme. Ebben a vonatkozásban „klasszikus” a felszínesen megkülönböztető elnevezése annak a zenének, ami a szórakoztató, illetve könnyűzene műfajaitól és mindenfajta modern zenétől kíván elhatárolódni. Holott a „könnyűzenének” is vannak klasszikusai és a „komolyzene” is lehet könnyed, szórakoztató. Másszóval populáris, népszerű dalok, alkotások a zene csaknem minden ágában vannak. A „szórakoztató zene” szóösszetétel azt sugallja, hogy olyan zenéről van szó, amit könnyű megkom-ponálni és/vagy előadni, pedig ez téves általánosítása és rossz elnevezése egy ze-nei műfajnak. Ennek ellenére ez is bekerült a hétköznapi szóhasználatba és a zenei szakszavak közé. (Ezért ebben a lexikonban is elkerülhetetlen e szavak használata, de a megszokottól eltérő értelmezésben). A zene birodalmának felosztása idősza-konként változik (pl. egyházi- és világi zene), de a 19. században kibontakozó és máig tartó ellentét az alapvetően két tábor („könnyű- és komolyzene”) között hétköz-napi és tudományos szempontból egyaránt értelmetlen.

 

A Szórakoztató-Zenei-Lexikon szerkesztése, a tárgy- és témakörök, valamint a szó-cikkek kiválasztása, súlyozása teljesen más, mint a bel- vagy külföldön eddig megje-lent zenei könyveké. Ez nagyrészt az eltérő szemléletmódból adódik. Az eddig meg-jelent zenei lexikonok, könyvek – néhány kivételtől eltekintve – három tipikus csoport-ra oszthatók:

 Az európai „klasszikus” (mű)zenével, foglalkoznak, és ezt tekintik a fejlődés csúcsának. (Ez egy szempontból igaz, de nem veszik figyelembe, hogy a zene világa ennél sokkal tágabb és összetettebb.) A „magas művészet” misztifikálá-sa mellett esetleg leereszkedően, alig leplezett undorral megemlítik, hogy van „könnyűzene” is.

 Egyes zenei műfajokat (pl. jazz, blues) átfogó kiadványok. Ezek között igen értékes munkák, és gyorsan összedobott semmiségek egyaránt megtalálha-tók.

 Sztárokról, együttesekről megjelentetett életrajzkönyvek. Skálájuk a tudomá-nyos alapossággal készített biográfiáktól a tinirajongóknak gyártott pletyka-gyűjteményekig terjed.

 

A Szórakoztató-Zenei-Lexikon a zene világának egész területével foglalkozik, ám fókuszában a szórakoztató zene áll. A zenetudomány általános törvényei, szakterü-letei a könnyűzene szempontjából kerülnek feldolgozásra. Így az eddigi, hagyomá-nyos értelmezések kiegészülnek, aktualizálódnak, vagy teljesen megváltoznak. A fő cél nem az adaptálás, hanem a szórakoztató zene fogalmainak definiálása, történe-tének, stílusainak, valamint kulturális és technikai hátterének önálló rendszerbe fog-lalása. A társművészetek (pl. film, színház, tánc), illetve azok zenei vonatkozásai, a zene- és szórakoztatóipar témakörei még teljesebbé teszik az anyagot. A lexikon tehát a (szórakoztató)zene minden fontos elemét, ismeretét betűrendben foglalja össze. A teljességre, egységre való törekvést az utalások, (kereszt)hivatkozások gyakorisága is jelzi. Így olyan meglepő szócikkeket és összefüggéseket fedezhet fel az Olvasó, amilyenekre eddig még nem volt példa.

A tartalmilag tényszerű és korrekt, ugyanakkor stílusában olvasmányos és szóra-koztató lexikon minden zenét szeretőnek és azt megismerni vágyónak szól. Célom, hogy életkortól, zenei képzettségtől függetlenül megtalálja benne az olvasó mindazt, ami érdekli, és ráadásul azt is, ami felkelti érdeklődését. Egyaránt hasznos amatőr és profi zenészeknek, énekeseknek, disc jockeyknak, a szórakoztatóiparban dolgozók-nak és az ott szórakozóknak, azaz a zene készítőinek, előadóinak és fogyasztóinak.

 

I. A lexikon főbb tárgykörei

1. Zenével, zenéléssel kapcsolatos fogalmak, kifejezések, szavak.

2. Zeneelmélet: hang (akusztika), ritmika, hangjegyírás, előadási utasítások (kottaismeret), skála-, hangköz- és összhangzattan.

3. Hangszerek (akusztikus, mechanikus, elektromos, elektronikus), hangszer-csoportok.

4. Zenei műfajok, korszakok, stílusok, irányzatok.

5. Tánctípusok, melyek minden korban szorosan összefonódtak a zenével.

6. Társművészetek, művészeti ágak: tánc, film, színház, varieté, cirkusz, (multi)média, stb.

7. Disco (mint zene, tánc, szakma, művészet).

Szótárak (fordító és értelmező) az abc-rendbe beillesztve:

1. Zenei szak- és műszavak.

2. Angol-magyar és idegen szavak.

3. Rövidítések.

 

II. Ebben a lexikonban vázlatosan, vagy egyáltalán nem érintett témakörök, mű-fajok, melyek egy részének feldolgozása folyamatban van:

1. Magyar és külföldi előadók (zenészek, énekesek, disc-jockey-k), együttesek, sztárok, alkotók, stb. bemutatása.

2. Hanganyag(-melléklet): műfajok, irányzatok, stílusok.

3. A disco és disc jockey-k nemzetközi és magyarországi története a kialakulástól napjainkig.

4. Disc jockey enciklopédia.

5. A szórakoztató-és vendéglátós zene magyarországi története (a „zeneszolgál-tatás” különböző területei).

6. Arcok, fazonok, egyéniségek. Emlékek, legendák, sztorik, riportok, dokumen-tumok (cikkek, kritikák, hirdetések)…

7. Kulturális értelmező szótár (angol- amerikai-magyar).

8. Zene a médiában (rádió, TV, sajtó, könyv- és zeneműkiadók, Internet)

9. Zene-, lemez- és szórakoztatóipar; intézményrendszer, hivatalok, szervezetek, szövetségek, alapítványok, iskolák, stb.). Lemezkiadók, terjesztők.

10. Elektronikus zene (electronica).

11. Elektronikus hangszerek, eszközök használatának ismertetése zenészek és dj-k részére (zeneszerzés-zenegyártás is). Hangszergyártók, forgalmazók.

12. Műszaki, technikai eszközök (hang, fény), berendezések a zene/disco szolgá-latában. Zene/disco ipar, kereskedelem, gyártók, forgalmazók.

 

 

 

A szerzőről:

Hölzer Tamás 26 évig dolgozott az Országos Szórakoztatózenei Központnál, ahol főleg a zenész, énekes és zenei mű-sorvezető ill. disc jockey képzésével foglalkozott. Ez utóbbi területen több mint húsz évig vezette az oktatást és volt a vizsgabizottság elnöke.

12 évig főszerkesztője és írója a Disco-Info című kiadványnak. E mellett számos zenei cikket publikált, illetve ro-vatot vezetett, könyveket lektorált, szakértőként dolgozott, valamint „hát-tér-információkat” készített rádiós és televíziós könnyüzenei sorozatokhoz.

Több évtizedes tapasztalatát, anyaggyűjtését rendszerezve készítette el a Szórakoztató-Zenei-Lexikont, és már dolgozik annak folytatásán.

 

A könyv a zene.net olvasói számára most a 2500 Ft-os bolti ár helyett 2200 Ft-ért (+ postaköltség) rendelhető meg postai utánvétellel a info@zene.net e-mail címen. (A megrendelő e-mailben kérünk, írd meg pontos címedet és telefonszámodat is!)

 

 

;)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.